Kossuth Lajos

Kölcsey Ferenc: Himnusz A magyar nép zivataros századaibólIsten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, böséggel, Nyújts feléje védö kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendöt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendöt!Öseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hös magzatjai Felvirágozának.Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szölövesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.Hajh, de büneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgö fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktöl rabigát Vállainkra vettünk.Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Gyözedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre!Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölette.Vár állott, most köhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréböl, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hü szeméböl!Szánd meg isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védö kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztend,,t, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendöt!