FERENCZ

Net, vers írás, kerékpározás, weboldal szerkesztés, stb. - Net, versification, cycling, webpage construction,etc. -MAGYAR HIMNUSZIsten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, böséggel, Nyújts feléje védö kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendöt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendöt! öseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hös magzatjai Felvirágozának.Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szölövesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.Hajh, de büneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgö fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktöl rabigát Vállainkra vettünk.Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Gyözedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvedre!Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölötte.Vár állott, most köhalom, Kedv és öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréböl, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hü szeméböl!Szánd meg isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védö kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendöt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendöt!HUNGARIAN ANTHEMO my God, the Magyar bless With Thy plenty and good cheer! With Thine aid his just cause press, Where his foes to fight appear. Fate, who for so long didst frown, Bring him happy times and ways; Atoning sorrow hath weighed down Sins of past and future days. By Thy help our fathers gained Kárpát's proud and sacred height; Here by Thee a home obtained Heirs of Bendegúz, the knight. Where're Danube's waters flow And the streams of Tisza swell, Árpád's children, Thou dost know, Flourished and did prosper well.For us let the golden grain Grow upon the fields of Kún, And let Nectar's silver rain Ripen grapes of Tokay soon. Thou our flags hast planted o'er Forts where once wild Turks held sway; Proud Vienna suffered sore From King Mátyás' dark array.But, alas! for our misdeed, Anger rose within Thy breast, And Thy lightnings Thou didst speed From Thy thundering sky with zest. Now the Mongol arrow flew Over our devoted heads; Or the Turkish yoke we knew, Which a free-born nation dreads.Oh, how often has the voice Sounded of wild Osman's hordes, When in songs they did rejoice O'er our heroes' captured swords! Yea, how often rose thy sons, My fair land, upon thy sod, And thou gavest to these sons, Tombs within the breast they trod!Though in caves pursued he lie, Even there he fears attacks. Coming forth the land to spy, Even a home he finds he lacks. Mountain, valego where he would, Grief and sorrow all the same Underneath a sea of blood While above a sea of flame.'Neath the fort, a ruin now, Joy and pleasure erst were found, Only groans and sighs, I trow, In its limits now abound. But no freedom's flowers return From the spilt blood of the dead, And the tears of slavery burn, Which the eyes of orphans shed.Pity, God, the Magyar, then, Long by waves of danger tossed; Help him by Thy strong hand when He on grief's sea may be lost. Fate, who for so long did frown, Bring him happy times and ways; Atoning sorrow hath weighed down All the sins of all his days.Halott az a szív mely egy zsarnok rabja Az a szív sem több annál mely szavait falja Mint egy nyáj a nép, amelyet bevesz a falka Szívekbe szúrt áhított remények letört szarva Mert bünösök közt cinkos az ki alkalmi néma Mint a közöny a sors iránt is az, nem tréfa Zsarnokok kertjében keserves a szellemi séta De holnap ki ér vajon széles mosollyal célba? Kirakat ország kirakat népe küzd belül magával S a szervezetéböl kidobni vágyó idegen anyagával Talpakat nyaló szolgahad kirolytosodott szájjal Amit te szíveddel látsz azt az uralkodó számmal Bölcsöjéböl néha felsír a nép mint egy gyermek A szélmalomnak itt harc jutott és fal a fejnek Miközben mint egy marhát téged is úgy fejnek Hogy ebböl szabjanak gátat a hitnek, a tervnek Hitted, hogy a bizalom csak kölcsön lett kérve És kamatostul megtérül majd gyermekeid vére Amit kiontott az ország egy igaz ügyért végre Mégis darabokra tépve, üvölt fájdalmában népe!- FERENCZ ANDRAS -Dead person that heart which one a tyrant's prisoner That heart which words of his more devour at it Than a flock the folk, which the pack admits, The horn of desired hopes inserted into hearts broken offBecause it is accomplice between sinners who occasional mute Than the indifference for the fate it, not prank In tyrants' garden bitter the intellectual walk But who reaches the goal with a wide smile tomorrow?Shop-window country the folk of shop-window fights himself within And from his organism to throw out desiring with his strange substance Flunkeys licking sole with a dirty mouth What you see with your heart it with the prevailing numberfrom his bed the folk cries out sometimes than a child The windmill got its share of a fight here and wall for the head While than a cattle you are milked in that manner That from this let the faith be kept within limits, for the planYou believed in the fact that the confidence was borrowed simply And interest your children's blood is repaid then That spouted the country for a true case finally After all onto pieces plucking, his folk howls in his pain!- BY: ANDRAS FERENCZ -