AUTUMN LOVEEE
Elhagyatva Ragyogó fehér kristályok Megtörik a fényt Elvakít a gyönyör S nem látom a pusztulástEgyedül e kietlen tájon Végtelenbe nyúló hófödte sík Holtak tanyája ez Suttogásuk egyre csak hívZordon felhõk igázzák le A fakó Nap halvány korongját Ahogy sötétség borítá be Vágyaink haldokló templomátElfogyott erõm, megfagyott vérem Már halott vagyok, nincs mitõl félnemÕrült táncba kezdtek a gyötrõdõ lelkek Lágy sóhajaik halálsikolyként visszhangzanakElfogyott erõm, megfagyott vérem Már halott vagyok, nincs mitõl félnemLégy üdvözölve vándor az elhagyatottság földjén Ahol örök magányba temetkezve A reménytelenség fog elkísérni Végtelen utadonRagyogó fehér kristályok Megtörik a fényt Elvakít a gyönyör S nem látom a pusztulástZordon felhõk igázzák le A fakó Nap halvány korongját Ahogy sötétség borítá be Vágyaink haldokló templomát ************************************************************ ************************************************************ ************************* Az ég ködösen néz le rám... és valahogy most szótlanMinden semmilyen körülöttem... nincs válaszA fák is sejtelmesen susognak bele az éjszakába... a lelkembeFáj a gondolat... fáj, hogy érzekMiért is van a születés!? Miért is van egyáltalán valami!?Egyedül vagyok a gondolataim káoszába... az orületbenHiába hívom ot kire már évek óta vágyok, s talán most még jobban mint valaha... hiábaPedig tudja, hogy várom tudja, hogy szeretném... az érintésétKínoz... mint minden körülöttem a szférábanAludni szeretnék... úgy mint azok kik sosem vannak ébren...De álmatlan vagyok.. .gyenge ahhoz, hogy elaludjakÍgy csak fuldoklok könnyeim tengerében... A magányom karjábanEz a sorsom... Ezért kellett felsírnom egyszer régenDe többé, ha egyáltalán van ilyen nem fogok... mert voltam, vagyok, és a jövo ido meghaltDe lehet, hogy sosem volt... csak illúzió az egész