Tordas Radio

The legendary Tordas Rádió is the oldest free pirate radio station in Hungary! It can be heard in only one small village. It's on the air 24 hour a day. Tordas Rádió's collection includes over 47,500 tunes from old Hawaian music to electric. Sometimes it goes at random. So if you wanna hear this legend, you have to go to TORDAS, or use the live steam from here: http://yp.tilos.hu/tordas_radio_online.m3u

Every other week we play together with selected DJ's live at Tilos Radio on Friday 18:00-19:30.
Online http://regi.tilos.hu/ogg/tilos_high.m3u
Listen until the next friday:
"http://tilos.hu/mp3/96/Friday/1800.m3u"

download until the next friday:
"http://tilos.hu/mp3/96/Friday/1800.mp3"
"http://tilos.hu/mp3/96/Friday/1830.mp3"
"http://tilos.hu/mp3/96/Friday/1900.mp3"
Sometimes we build "soundsculpture" for other radio stations in Europe. In the last years we were on the air in London, Paris, Berlin, Torino, Skopje, Wien, Lisboa, Sofia.
Last soundsculpture: http://tordasradio.sorfozde.hu/inter
Video: http://video.hirado.hu/videok/kulturhaz/20050908/kultrhaz_10 0_vida.wmv
.. Get Your Own! | View Slideshow
You have been marked on my profile map!
Népszabadság • 2002. május 16. •
Régen például nem kellett a Tilos Rádióban használt álneve mögé rejteni. Most kell. Maradjunk tehát abban, hogy Felhohalacskás Nagy Tóninak hívják. Nem így hívják, de mi nem titkolt konspirációs szándékkal mégis nevezzük ot így.
Aztán. Írjuk ide, hogy Tégelyszálláson lakik, valahol a nyugati határ közelében. Tégelyszállás nevu község ugyan nem létezik, de mibe jön nekünk ekképpen nevezni azt a bizonyos települést. Konspirálunk. Mégpedig azért, mert alább Felhohalacskás Nagy Tóni Tégelyszálláson üzemeltetett, kizárólag a faluban fogható kalózrádiójáról lesz szó, és nem szeretnénk, ha - szabályok ide, rendeletek oda - ezt a szabadság édes fuvallatával éterbe küldött adást megszüntetné valaki.
Hosünknek mellesleg nem ez az elso meccse a hatalommal. 1992-ben a Tilos Rádióban bukkant fel. Halbiológusként, a Duna elterelését követoen különös figyelemmel kísérte a Szigetköz pusztulását, olyannyira, hogy 1994-ben még a hágai pert elokészíto szakértoi csoport munkájában is részt vett. A Természet hangja címu musorában szinte naponta tudósította a Tilos hallgatóit a percrol percre pusztuló Szigetköz állapotáról. A musort lemezeken megtalálható természethangokkal, és a helyszínen, saját maga által gyujtött hangokból szerkesztett montázsokkal illusztrálta. Ezekbe éppúgy belefért a kipusztulás szélére sodródott madarak egyre keservesebb éneke, mint a helyi kocsmában rögzített mondat, amelyet egy idosebb atyafi kesergett a tablettás kadarkába: "Kibasztak velünk, szigetköziekkel".
Így jutott el Felhohalacskás Nagy Tóni a néma halaktól a hangos valóságig.
Késobb hangszobornak elkeresztelt montázsokat gyúrt, gyujtött városi zajokat, az éter hullámain a hangokkal buvészkedett, közben megszokta, hogy csak álnéven teheti mindezt, mert az éppen aktuális hatalom gyomra képtelen megemészteni a Tilos Rádió kócos oszinteségét. A diákszigeten ritmikusra adjusztált gulyásleves-rotyogásra táncoltatta a fiatalokat, egy tudományos-ismeretterjeszto kiállításon meg bejárható anyaméhbe varázsolta azokat a hangokat, amelyeket vélhetoen a magzat hallhat ott.
Magánéletének kacskaringóit e helyütt elegánsan ugorjuk át, és kukkantsunk be hozzá Tégelyszállásra, ahol immár két esztendeje él egy csekély összegért vásárolt parasztházban. Elobb csak az udvart nézzük meg, a csillogó CD-korongokkal, vagy a lengedezo kobaltákkal ékesített fákat, a bokrokat, és a maga készítette csöppnyi halastavat.
- A múltamon úsznak a halak - mutat a víztükörre. - A fólia alatt régi ruháimmal béleltem a tó alját.
Aztán felnézünk a háztetore, a levegoben bukdácsoló fecskék között, a cserepek közül kikandikáló pecabotot veszünk észre, amelynek végére rézdrótot erosítettek. Az antenna, bök a fejével a teto felé, és persze: egy halbiológus mi mással küldje az éterbe a kultúrát, mint horgászbottal.
Bemegyünk a házba, a nagyszoba egyik sarkába telepszünk. Innen adok, mondja, és egy maréknyi számítógép-alkatrészre, egy alig néhány ellenállást rejto, jelentéktelen dobozra, valamint néhány egymásra halmozott magnóra, CD-játszóra mutat. Könnyukezu rend, ha tetszik: rendetlenség. Íme hát a titokzatos kalózrádió, amelynek lelke, az adó néhány száz forintból eszkábálható.
"Tégelyi ido szerint tizenegy óra van. Még mindig a Tégely Rádiót hallják a falu egyik végétol a másikig, falutáblától falutábláig" - köszönti a hallgatókat Felhohalacskás Nagy Tóni, és az adás nem éppen egy ezerfos falu általunk feltételezett közízléséhez alkalmazkodó, különös zenei blokkal folytatódik. Népzene csavarodik elektronikus tánczenébe, elektronikus tánczene finom ízléssel válogatott világzenébe. Jönnek a hírek, és a távoli kultúrákból egy rövid idore megérkezünk a rögvalóságba: megtudjuk, hogy a szippantóskocsihoz sürgosen kellene egy IFA-ajtó, eboltás lesz, kiscicák gazdát keresnek, érkezik a vándorcirkusz, de megtudjuk azt is, hogy öt perce indult a busz a szomszéd faluból, aki tehát el akarja érni, annak ideje megkötnie a cipofuzojét.
Hallunk aztán régi slágerekbol, népzenei felvételekbol, valamint egy doktor Schwarz nevu hallgató, titokzatos módon a rádióhoz juttatott zenéibol összeállított musort. Reklám, búgja ekkor a mikrofonba a musorvezeto: "Gondoljon, amire csak akar!" Reklám újra: "Égesse hét végén a gyertyát!"
- Az adás kilencven százaléka számítógéprol megy, azaz ha engem elgázolna egy autó, a musor évekig menne tovább. A koncepció: sok zene, kevés szöveg. Eleinte még ennyi sem volt. Arra gondoltam ugyanis: én, a betelepülo, hogy jövök ahhoz, hogy atyásan beleszóljak egy falu életébe. Legfeljebb arról beszéltem, amihez biztosan értek: a környezetvédelemrol, a patak kitisztításának fontosságáról, ilyesmikrol. Ma már óvatosan véleményt mondok a tervezett lakóparkról, a kocsmában muködtetett bugyirockszámokkal feltöltött zenegéprol is.
Íme tehát Felhohalacskás Nagy Tóni, talán az utolsó, aki komolyan veszi a kalózrádiót, a szabadságot, aki nem hiszi el, hogy nincs kiosztható hullámsáv, aki ugyan nem mutogat percenként fityiszt a hatalomnak, de nem fogadja el annak játékszabályait. Még akkor sem, ha tudja (hát persze, hogy tudja): nem lenne nagy ügy nyakon csípni ot. Falutáblától falutábláig fogható törperádiója valójában csak azért muködhet, mert a hatalom diszkréten szemet huny felette. Hiszen írtak már róla újságokban, vetítettek róla filmet a televízióban. Mégis: amíg lehet, szeretné megmutatni a falubelieknek, hogy a zene nemcsak a bugyirock, és nem a tuk-tuk techno. A Tégely Rádió tehát sugároz, a falubeliek pedig orzik az édes titkot. Ismerkednek a szokatlannal, a jelek szerint be is fogadják azt, miképpen csinos tömegek gyulnek össze Felhohalacskás Nagy Tóni kertjében akkor is, amikor a garázs falára magyar, független filmesek alkotásait vetíti, és akkor is, amikor az egyébként sportcsarnokokat megtölto DJ-k: Naga, Mangó, Gonnok, az "estefemes Arabsanyi" vagy Titusz közremuködésével szervez partit. Amikor finoman pallérozza a közízlést. Azt mondja: nem akar semmit a falura eroszakolni. Az o jelszava: lásd meg a világ sokszínuségét a magad érintetlen világában is. Tudatosodjon benned, hogy arra is nézhetsz, de erre is; ez az életben maradás záloga.
- A közízlés egyébként azért olyan, amilyen - mondja -, mert a kereskedelmi rádiók és televíziók az értéktelenre szoktatják az embereket. Nem igaz, hogy a tömegeknek alapvetoen a gagyi kell. Kérdezzük csak meg magunktól: annak idején, amikor csak népzenét hallhattak vidéken, miért maradt ez a muzsika még a legkisebb helyen is értékes?
Felhohalacskás Nagy Tóni. Tégelyszállás. Konspirálunk. Eközben persze mi is tudjuk, hogy a szabályok között bujkálunk, bár nem önzo pökhendiségbol tesszük mindezt. Ez a kalózrádió kultúrát közvetít, miközben üzemeltetoje, ahogy o mondja, naponta néz szembe a megélhetés nevu rémmel. Dolgozik még a Szigetköz állapotát ellenorzo csoportban, részt vesz nemzeti parki kutatásokban, hébe-hóba fordít, lektorál, publikál, azt azonban eros túlzás volna állítani, hogy jól él. A rádiót ingyen csinálja, a reklámok többsége csupán vicces álhirdetés, a valódiakért meg nem kér pénzt.
A suru és kacifántos mindennapokat látva az ember hajlamos azt gondolni, hogy az élet roppant bonyolult dolog. Pedig olykor nem több, csak egy kellemes zene, egy jólesoen cinkos összekacsintás, vagy egy nehezen meglelt IFA-ajtó.
Trencsényi Zoltán
http://www.nol.hu/cikk/62191/
Magyar Nemzet, 2004. szeptember 18. (15. oldal)
Romantikus rádió a nehezebb idokre
A Vida Tóniról lesz szó elsosorban. A Vida Tóni eredetileg halbiológus, de nézték már kardiológusnak is, és mindent, amit tudni akarsz a vízrol és környékérol, azt tole bátran megkérdezheted, legfeljebb úgy jársz, mint az ismert természettudós, aki szintén kérdéseket tett fel, amelyekre persze nem volt válasz. Mégsem mindezek miatt lett méltán világhíru, hanem a Tordas Rádió kapcsán. Újabb kérdés, miért fontos mindez, mármint konkrétan a Tordas Rádió.
A válasz pedig az, kedves testvéreim, hogy azért, mert ez az egyetlen kiút. Éspedig azért, mert a világot be- és elfedo média kontrollálhatatlan, csúnyán manipulál, és végtelenül unalmas. Egyrészt már szinte kizárólag az úgynevezett politikáról szól, ami mára a hazudozás legismertebb szinonimájaként ismert, másrészt mert a technika követhetetlenné vált, harmadrészt pedig túlnyomórészt botrányos zenéket közvetít a fogyasztóvá züllesztett tömegember maradék agyába.
Az van ugyanis, hogy a parlamentáris demokrácia nagyobb dicsoségére az istenadta nép bizonyos periódusonként halál ismeretlen egyedeket ültet a saját nyakára, hogy legyenek már olyan szívesek, és mondják meg neki, hogy mihez tartsa magát, miközben a „sötét” középkorban is ismeretlen menynyiségu adóval sújtják, következésképpen elveszik tole az emberhez méltó létezés lehetoségét, tekintve, hogy azért dolgozik, mint egy rabszolga, hogy kifizesse mindazt, ami csak arra szolgál, hogy ne dögöljön meg addig, amíg hasznot hajt, de napbanézés már nuku. Meg az is van még, hogy közben nézi a szerencsétlen a tévét, és nem is sejti, miközben nyugodtan zabálja a tartósítót, és vedeli rá a gumiarábikumot, hogy az albán kiscsajnak, aki az égo házból éppen berontott a nappalijába, hogyan montírozták a kezébe a macskát a nagyobb nézettség kedvéért, hogy a színes szenny (amelyet el- és befogad újságként) képeit a photoshopban vagdossák mindaddig, míg el nem tunik róluk az aktuális Berija, és hogy a zene, amit a rádióból öntenek rá, nem is zene. A maradék egérút nem más, mint a valódi civil izáció.
Légy saját magad, és ha nem tetszik a rendszer, szállj ki és gyalogolj. Használd a technikát, ne o (és ezek) használjon téged. Csinálj saját rádiót, magadnak, a barátaidnak és a kisközösségednek (amirol Csányi etológus pompásan leírta, hogy optimálisan száz fo, kábé negyven felnott meg a kölykök, erre vagyunk bekódolva, ami ezen túl van, pl. város, az már ember telen), szerkessz lapot ugyanígy, vagy költsd arra a maradék pénzedet, hogy azokat támogatod, akik mindezt megteszik helyetted. Például a Tordas Rádiót és CD-n megjeleno kiadványait, amelyek tényleg megfelelnek a közszolgálatiság szó szerint értelmezett követelményeinek. A világ legkisebb (törpe) rádiójának sorozata már az ötödik (vol. 5.) anyagnál tart, címe Egyszer olyan lesz, mintha már éltünk volna. Az eddigi válogatások tokjai már rendesen megsárgultak, hiszen (mint azt a legfrissebb borítójáról megtudhatjuk) házilag mártott, lenolajos papírra készültek), de a Vida Tóni Tordas Rádiója tovább virul, aminek ékes bizonyítéka egy másik produkció, A nagy U (Romantikus dalok a mindennapi megpróbáltatások ellen) címu Beko/ Vida mix, ami úgyszint remekmu.
Hegyi Zoltán
http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=240731&rvt=7&s_text= Vida+T%25F3ni&s_texttype=1&norel=1&pass=3