Mikor a csend megébred... |
Mikor a boldogság megpihen egy alvó ember sóhajában, és a gondolat-bábokból álom-pillangók röppenek, szerte a Holdezüstös éjszakába, mikor egy altatódal halkan véget ér és az utolsó dallam is megbújik...
Posted by on Mon, 29 Sep 2008 11:08:00 GMT |
GOND(olat)OK |
Álmosan hamuszürke az éj. Visszhangozva csikordul meg a lábam alatt a por, ahogy átlépdelek a szunnyadó városon. Ezüstös párát szuszogok, csípQs az éjszaka. Koszos felhQk fátylába bújik a sápadt hold....
Posted by on Tue, 13 May 2008 01:22:00 GMT |
Valami pesti... |
Néma csend vesz körös-körül, csak belül lüktetek. A reményt adón hívogató jövQ, lassan lüktetQ ritmusára ringatom magam. Már látom a hozzád vezetQ hidak éjjeli vizén szikrázó kikötQ fényeit. Érzem, la...
Posted by on Tue, 22 Apr 2008 23:50:00 GMT |
GOND(olat)OK 3 |
Dalnélküli madarak röptét nézem, s szárnyuk csendjébe bújik zokogó lelkem. Szürke esQ szitálja arcom, s pereg végig meztelen testemen. Kidobva heverek. A hajnal bántó fénye préseli magát pilláim közé,...
Posted by on Wed, 19 Mar 2008 19:39:00 GMT |
GOND(olat)OK 2 |
Spiccesen dülöngél bennem egy árva gondolat a szerelemrQl, s megbánó arccal koldul némi viszonzásért. Apró kérges kis tenyerét esetlenül tolja feléd, s arcáról szánalomkeltQ ábrázat omladozik. Éhes, m...
Posted by on Wed, 21 Nov 2007 11:03:00 GMT |
