A HS! dobost keres...

2007
tavaszi triumvirátus // Zolit felkérik bőgős-énekesnek // heveny vitamin-, és doboshiány // Becket egy hangszerboltban talál egy gitárost, ő lesz a HS! dobosa, Rencsi // Neurotic Outsidres, Sex Pistols, Misfits dalok // néhány hét alatt felüti fejét az alkoholprobléma // ekkor már legalább 6 éve nincs hardcore pornó a helyi kábeltévén, vagy lehet, hogy soha nem is volt? // Steve Jones a mi hősünk, aki nem tud vele azonosulni, annak meg nem // a különleges hangzás kidolgozása folyamatban // sok füst a próbateremben, Rex a prágai Ozzy bulin visszaszokik, 2 nap alatt megint láncdohányos // teljesen véletlenül világra jön a nyáron az első saját dal, és a HS! baszik megmondani, hogy melyik az // PRS, Marshall, EBS, Fender, Sonor, Peavey, Carvin, Framus, Gibson // többszólamú vokális megoldások vs. bazaltzúzóból bioszemplerezett dobalapok // egy év a próbateremben, mindenki büdös és koszvadt, mint Tom Hanks a Castaway-ben // a Mikulás hozza az első fellépést, a többi már történelem…
2008
mindenki elégedett a kemény munka eredményével // meglepetésre még nem volt verekedés a zenekarban // Rencsi favoritja a házipálinka, Becket szereti a Stonest, Zoli a Mötörhead-et, Rex meg utálja a Habsburgokat // az az igazság, hogy nem alakult ki egységes vélemény a csapatban a tekintetben, hogy mind buzi-e aki zenekari biográfiát ír és/vagy olvas? // a punk halott, mindenki örül // a tavasz nagyrésze további szörnyűségeket hoz a zenekarnak, az önálló produkció alapozása közben elkészül egy tucatnyi saját kompozíció, a borzalmas eklektika jegyében // a fosszilis sivatagi teveszar keménységével vetekedő, a nemi identitás és a túlzott mértékű alkoholfogyasztás szintézisét boncolgató érzékeny darabok születnek, ráadásul ez a folyamat, úgy tűnik megállíthatatlan // a különleges hangzás kidolgozása nem múlik // Zoli és Becket délben szoktak kávézni // Rencsi beszédközpontját a US Army akarja klónozni, a cél az idegen civilizációk elleni küzdelem // teljes az egység a zenekarban, egymás kezéből esznek a srácok / amit Ők tudnak azt kevesen tudják, és egyre fogynak …//
2009
mert fogynak… // Becket távozik a zenekarból, jól telesírjuk a macis kispárnákat // a permanens válságot drámai mélypontok szabdalják, vala // Zoli ötlete nyomán a zenekar reanimálja Barnát, aki januártól szólógitárosi poszton küzd velünk tovább, vállat a vállnak vetve, ősmagyar arcélét büszkén emelve a szebb magyar jövő diadalmas horizontja felé // előtte persze lepókhálózzuk a srácot, leseperjük a hátáról a mohát, leszedjük kvartba szorult ujjait az EMG-s metálgitárról és egy teszkós kártyanaptár segítségével elmagyarázzuk neki, hogy az Idő látszólag egy végtelen’ lassan hömpölygő óceán, mégsem az, például a Metallica feketealbuma óta máris elröppent szűk két évtized // ezen felbuzdulva, nameg valami különösen perverz bolygóközi konstelláció hatására egy 15 állomásos önálló, meg ráadásul tavaszi turnét szervezünk // végigkapirgáljuk a telet, tavaszt a kis magyar underground szemétdombon, Győrtől Nyíregyházáig // főként a másodrendű-vádlott típusú alakokból szerveződő pécsi Leave It Behind társaságában, romlott egy csapat, nem vitás // az ehelyütt vállalhatatlan, ordenáré részleteket keresse aki akarja a blogban // Rex törpehörcsögökkel éjszakázik, mások kipróbálják milyen különös hatással bír az emberi szervezetre, amikor egy kazal tudatmódosítóra 3 perc alatta ráöntenek egy üveg metaxát, tetézve, hogy százötvennél nagyon nehéz kiokádni az anyósülésből, pláne ha be van kötve a rocker; megint mások más dolgokat is művelnek // a nyár elején elveszítjük a legjobb emberünket Lajos roadot, nyugatra emigrál előlünk // geci keményen megzúzzuk a fesztiválszezont, ahová nem hívnak nem megyünk, sőt oda se, ahová hívnak // hah, fuck the system !! // egyszerre dolgozunk a demón, új dalokon, meghogy semmiképp’ se öljük meg egymást, ez utóbbi nagyon nehéz // most komolyan, érdekel ez valakit?