Nagysolymosi „Solyka†Gábor (zongora) a Köbányai Zenei Stúdióban kezdte el könnyüzenei tanulmányait, ahol már az elsö évben felfigyeltek virtuóz és egyedi stÃlusára, amely hamar a saját szerzeményei alapját képezte. A robbanékony, energikus de egyszerre érzéki és bensöséges zenéhez pedig társakat keresett, akik osztották zenei Ãzlését és törekvéseit.
Pécsváradi Attilát (basszusgitár) még a zenesuliból ismerte, akit hangszeres ügyessége és technikai innovitása miatt társai csak „Marcusâ€nak becéznek. Mátyás Péter (dob) – Borlai Gergö és Szabó Ferenc növendéke – pedig régi ismerösként került a csapatba.Ãgy állt össze a mai triós formáció, amely immár 2006 vége óta már több fellépésen is túl van. Zenéjük stÃlusa nehezen behatárolható: vetülete a mai modern jazznek és a 21. századi hangzásvilágoknak, ahol az elektronikus funky elemei a fúziós jazzel találkoznak. A kÃsérleti jazz kategória talán elsö hangzásra kicsit ijesztöen hathat a nem szakbarbár fülekre, viszont ha egy minimális idöt és bizalmat szavazunk az együttesnek, akkor rájövünk, hogy a modernitás nem feltétlen jelent egyet az érthetetlenséggel és követhetetlenséggel. Az egyéni stÃlusú dalokban az együttes névadójának - Nagysolymosi Gábornak - visszatükrözödik misztikus gondolatvilága: népi motÃvumok, progresszÃv vonulatok, a megszokottól eltérö hangulatváltások és a klasszikus zene elemei tarkÃtják a populárisabb részeket. Repertoárjukban közismert latin melódiák, hÃres jazz standardek, Victor Wooten és Biréle Lagrene feldolgozások is szerepelnek, de természetesen helyet kapnak az összetéveszthetetlen Solyka-számok is, amelyek már egy új generációt tükröznek. Érdemes rájuk odafigyelni.
Myspace Layouts at Pimp-My-Profile.com / Blue tears
