233898976

Szúrós, fekete, kockás takaróba csavarva fekszem az ágyon, és nedves tekintettel bámulok a penészmarta szürke foltra a bárszekrény fölött. - Hozd létre a pillanatot…- suttogja egy reszelős hang a fejemben, ami bár oly idegen, elfogadom, h a saját hangom hallom. A paplan egyre jobban bökdösi a hátam, fordulok egyet, kint megállíthatatlanul, elered az eső. – Tedd meg, kellj fel… Hirtelen beúszik a szemem elé egy szárnyas mandarin és egy üvegen ülve egy verset szaval. Ez nem lesz így jó. Dalra vált és száguldva közelít felém, mint egy szárnyas csillagközi anyahajó, miközben obszcén szavakat rikoltozó foltos arcú, kócos múzsák üldözik. Szemem érzékeli, agyam nem fogja fel a látottakat. Mi ez az éjféli őrület? Mi ütött belém? A mandarin bajszát csavargatva megáll előttem, lehajol, elhallgat. A vad, tépett hölgyek körém gyűlnek, és furcsa nyelven kántálnak. Láss, okádd ki magadból a gondolatot! Hozd létre a pillanatot! Alkosd meg a nagy művet! A mandarin kaján mosollyal a száján csettint egyet, s a szemem kipattan, a múzsák eltűnnek, felébredek. Újra itt vagyok a jelenben, kikerülve az őrült képzetekből. Boldog a világ, az élet, ha a kijelölt ösvényen járok. Van, ki mutatja utam, s vigaszt nyújt a bajban. Elhúzom a függönyt, az ébredő napsugarak lágyan cirógatják sosem fakuló arcom, boldogan belemosolygok az új reggelbe…