211443942

" Néhány perccel később már az ágyamban feküdtem, és megadóan vártam, hogy a fájdalom leterítsen.
Amikor megérkezett, valósággal megbénított: mintha egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomon, azon át kirángatták belőlem valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő, tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet, és vérzik, akármennyi idő elte is el azóta.. Az esszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószinűleg semmibaja, de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. Feltehetőleg a szívem is vert egész idő alatt, de nem hallottam a pulzusom lüktetését, és úgy éreztem, a kezem elkékült a hidegtől. Összegömbölyödtem, és átkaroltam a bordáimat, nehogy széthulljak. Kétségbeesetten próbáltam belekapaszkodnia bénaságomba, a tagadásba, de nem sikerült..
És mégis úgy tűnt, túl tudom élni ezt.. Tudatomnál voltam, éreztem a veszteség fájdalmát, amely a mellkasomból sugárzott szét, és hullámokat küldött a vágtagjaimba és a fejembe- de el tudtam viselni. Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az idők folyamán, hanem mintha erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam viselni... "
/ New Moon /
"Annyi ember él a földön, de végül minden egyvalakitől függ,
Még kétségbe esem, ha kifulladok,
De tudom, hogy ebben a tökéletlen világban van valami szépség,
Szépség, amit csak én láthatok,
És erő, amit SENKI NEM VEHET EL!"