179378251

Hello. My name is Szilveszter and I’m 18. I live in Hungary I'm NOT a turist.I love my hair and my clothes. I attend to a high school right now,But when I’ll grow up I wanna go to the University and learn applied art just as photography .I can speak english,french,hungaryan and russian.It’s enought I think. Now I learn art in the high school and Im fancy about this. I’m keen on art <3.I would like to be a photograhpier abroad, especially portraits,modells on the way that nobody did before .I like it my way. I dont wanna melt away in the crowd.Im different than the others.Iam me.I don’t tolerace If somebody wants me to count me in the crowd.If you dont like my style,dont look at me,DO NOT STARE AT ME OKEAY?I dont care about your point of view.If you dont like me.Or if you hate me.You can tell me your opinion but I wont be better.Or worse.I wont bagging for your comments.Just like everybody do.If you want then comment me.But I would like to ask you that do not write me the same”OHILOVEYOUKISSKISSETC.think its hilarious.Better to write a cartoons or something.You dont like cartoons? Mistake.I love them.Im a real shopaholic.If I am shopping do not talk to me becuz Im getting angry.I love my friend:I tell them:I love you Ill eat you.Sometimes i go on „Moszkvatacio.”.Whats this?Hahaha its not your business.I love those kind of people I call my friends.Theres not much of them.But they are deserved to call them my friedns.They are spceial for me.I love music too. t.A.T.u. what else?..I love to wake up for a t.A.T.u song on a sunshiny morning.I dont like raindrops on my shoes….There so many tiny things that deserve to love them.There are lessthings that I could hate ever.But anyway.You need some of that.And those.You can love me.You can hate me.Who loves/hates me for these thing.You loves/hates me for those.Your choice.Decide. I living for today, and I live my little, unique life. In the future I want to complete all of my intention. .Üdvözlégy. Makó Szilveszter vagyok, korom lakhelyem adatai a kép mellet fönt. ZIG-es vagyok, rajz tagozatos. Beszélt nyelveim, Magyar, Orosz, Angol, Francia. Nem nagyon tudom jelenlegi állapotomba, hogy mit is írjak, de majd belelendülök. Szóval, egy jó kis mondással indulnék, a világot az átlagos emberek tartják fent, és az átlagostól különböző emberek viszik előre. Én nem szeretnék egy helyben toporogni, a második csoportot képviselem, szerény polgárpukkasztó személyemmel. Boldoggá tenne ha az emberek nem lennének annyira érzéketlenek és igénytelenek, hogy a folyamatos beszólásukkal az utcán pejoratív jelzőkkel illetnének, semmiféle stílust nem képviselek, ÉN, ÉN vagyok, úgy viselkedek, úgy öltözök úgy gondolkodok ahogy nekem tetszik, és nem érdekel más közönséges acsarkodása. A stílusban és nem a divatban hiszek. Nem fogok megváltozni sose más miatt, én is alakulok, változok, mint minden az idő elteltével, de a lényeg, a mag az mindig megmarad. Zeneileg is eléggé elzárkózott vagyok, t.A.T.u. mindenek felett, de minden bejön ami nem közhely, és rétegzene. A középiskola után az Iparművészetire készülök, fotó vagy textil szakra, mindkettőbe belemélyedtem, de hajszálnyi a kettő közötti imádatszintem. Leginkább az a szó jellemző rám, hogy „multifunkció”. Ez azért állja meg a helyét, mert a sminkeket, a hajakat, a ruhákat és magát a fotót is nagyrészt én készítem el. A fotózás nyújt örömöt számomra, nem munkának, de nem is szórakozásnak tekintem, ez egy életvitel, aminek van pozitív és negatív oldala is, mint ahogy a fizikai szabály is előírja az erőmegmaradás törvénye, befektetet energia nélkül nincs munka/eredmény. Saját kifejezésmódommal akarom elérni és megérteni az embereket. Nem mondom, hogy a múltban nem voltak rossz, úgymond minősíthetetlen vizuális környezetszennyezéseim, de a múltam része vagyok, és a jövőbe nézek. A fejlődés nem más, mint folytonos lélegzés. És én lélegzek, próbálom a tüdőkapacitásom növelni, ahogy azt csak lehet. Az inspirál, amikor eltérő kultúrák részecskéi forrnak össze egy egésszé, és ez olyan ujjat mutat, amivel másnak örömöt okozhatok. Az ellentmondások erejében hiszek. Mivel a világ arra törekszik, hogy a normál helyzet fent maradjon, a kevesebb a többel húzza magát össze. Mint a Hegeli dialektika, tézis, antitézis, és a végén a várva várt szintézis. De sose voltam a középutak nagy gyalogosa, a végleteket szeretem. Ezért is van az, hogy nincs különbség, aközött aki vagyok, és amit csinálok. Imádok teremteni, és gyűlölöm azt az ürességet, amely akkor tölt el, amikor elkészülök. Na, amikor elborul az agyam, amikor mindenki bámul és megszólnak, és pestises disznó végrángásához hasonló értelmetlen commentekkel bombáznak, akkor a mesék felé menekülök. Ja!? Hogy nem szereted a meséket, én imádom. Szeretek moszkvatálni… hogy mit jelent? Haha… ezt inkább hagyjuk. Szeretem azon emberek kevését, akiket a barátaimnak hívhatok. Mert megérdemlik. Mert különlegesek számomra. Imádok arra ébredni, ha süt a nap. Utálom, ha vízcseppek áztatják a cipőmet. Sok apró dolog érdemes, arra hogy szeressem. Kevés igazán rossz érdemes, arra hogy gyűlöljem. De mégis. Kell ez is, az is. Engem is lehet szeretni. Lehet utálni. Ki ezért. Ki azért. Mindenki döntse el.MySpace Cursors
< /> .