Sub Bass Monster

1977. április 15. 22 óra 12 perc. (Az elso csapás) Megszülettem és megláttam a napvilágot, de valószínuleg már akkor minden bajom volt az élettel, hiszen óriási sírás-rívást rendeztem, majd a szüleim, párnap tétovázás után, mégiscsak úgy döntöttek, hazavisznek…A veszprémi kórház szülészeti osztályáról egyenesen a gyulafirátóti házikónkba kerültem, és az óta is itt tengetem napjaim. Kis „költoi túlzással”, talán még azt is mondhatnám, hogy szépen cseperedtem, bár ennek az eredménye nem nagyon látszik mérsékelten magas termetemen. Nem tudom ki, hogy van vele, de én az „ovistáskodást” baromira élveztem. Az élet egy nagy játéknak tunt és minden nap tanultam valami érdekeset. (Pl. cipofuzo megkötés) Az iskolába nem már így volt. Az órákon többnyire csak ábrándoztam, ennek ellenére közepes átlaggal zártam az éveket. Az elso komolyabb dolog egy viszonzatlan szerelem volt. Levelekkel bombáztam a hölgyet és színes rajzokkal próbáltam elhitetni vele, hogy mi pont össze illünk, de o ezt teljesen másképp gondolta. Mivel mindenáron közelebb akartam kerülni, beiratkoztam a versíró szakkörbe, hiszen o is ide járt. Elkezdtem verseket írni, de ez se váltotta be a hozzá fuzött reményeket. A dolog egyetlen pozitívuma, hogy meg tanultam papírra vetni a gondolataimat… | Nagyon szerettem énekelni, állandóan Michael Jacksont utánoztam, úgy gondoltam egyszer majd híres énekes leszek, de a mutáció során elszállt az énekhangom, így más dolog után kellet néznem. Ekkor tombolt kishazánkban a Break-láz, így én is próbálgatni kezdtem, gyakoroltam az érdekes zenékre. Húzós groove-ok szóltak, amikre nem énekeltek, hanem ritmikusan beszéltek…1991-ben volt egy újabb fontos forduló az életemben, amikor meghallottam a Naughty by Nature: O.P.P. címu számát. Teljesen elaléltam tole és egybol nagy Fan’ lettem. (Azóta is minden lemezüket beszerzem.) Nem értettem miért nem készítenek ilyet itthon, de persze mint kiderült születtek ilyen számok, csak nem jutottak el Gyulafirátótra. Szóval mivel nem találtam ilyen dalokat, gondoltam én majd meg csinálom a nagyot és elkezdtem gyártani a hip hop számokat. Az általános iskolai tanulmányok után egy szakmunkásképzo iskolába jelentkeztem, de elotte még végig mostam az összes nyaralnivágyó német turista szélvédojét.Ebbol aztán vettem egy szép „színes gombos” szintetizátort és a szövegek mellé zenét is fabrikáltam, de sajnos ez éktelen szarul szólt. Mivel nem tartoztunk a tehetosebb családok közé, így valahogy pénzt kellett szereznem és erre nincs is jobb módszer, mint a lemezlovasság. Két legyet ütöttem egy csapásra mivel pénzt is tudtam keresni, és a technika segítségével fel tudtam venni a dalokat.1994-ben egy nagyon jó barátommal, Kovács Petivel, aki szintén gyulafirátóti, megalakítottuk a Hemapopu-t. Ha másban nem is, egy dologban biztos egyediek voltunk. Nem hiszem, hogy valaha is létezett ennyire ismeretlen csapat, a sors azonban ezt is felülírta. | 1996-ban beküldtünk egy demót a Rap Jam-re. Nem sokkal késobb vissza jeleztek, hogy bejutottunk az elodöntobe. Gyorsan stúdióba mentünk és felvettünk pár számot a musorhoz, itt jól át is vertek minket, majd a sikeres elodöntoi szereplés után eljött a végso megmérettetés… 1996. december 29. Petofi csarnok. 10 csapat várta izgatottan a végeredményt, ami minket legalább annyira meglepett, mint a többi résztvevot. Felmentünk, hogy megnézzük a nagyokat és harmadikak lettünk.Azt hiszem ez életem egyik legboldogabb pillanata volt…Sajnos nem sokkal ezután az együttesünk feloszlott és én egyedül folytattam, de felkerült a Rap Jam Cd-re egy számunk, a Húzd meg… ami az elso olyan általam készített szám volt,amit Játszottak a rádiókba. Eközben elvégeztem az iskolát és elmentem dolgozni. Nagyon sok dolgot kipróbáltam, voltam kertész, pultos, segédmunkás, dolgoztam állatkertben, szóval megismerkedtem az élettel, de mivel rájöttem, hogy ez így nem lesz oké, ismét elmentem tanulni egy Dolgozók Szakközépiskolája típusú intézménybe. 1997. december29. Petofi csarnok. Eltelt egy év és én ismét a döntoben voltam, bár ekkor csak ötödik lettem, viszont eloadtam a Nincs no, nincs sírás címu dalt, ami késobb meghozta a sikert. | Ekkor már le voltam szerzodve a jelenlegi kiadóhoz, akik megkértek, hogy készítsek egy demót. Sajnos ekkorra már teljesen kifogytam a pénzbol, így hát el kellett adnom a Dj felszerelésem, hogy kitudjam füzeti a stúdiót. Mindent erre az egy lapra tettem fel, de sajnos a kiadó visszautasított. Összeomlott bennem minden, nem tudtam, mit tegyek, hisz nem volt egyebem csak néhány számom és persze pár új barátom. Közéjük sorolhatom az Animal Cannibals-t, akik nagyon sokat segítettek, jó tanácsokkal láttak el, sot még egy remixet is készítettek. Ez fel is került a második Rap Jam Cd-re, amit lassan de biztosan elkezdtek játszani a rádiók és a Nincs no szép lassan befutott, anélkül hogy tudták volna, ki készítette. A kiadó, látva a szám sikereit, felkért egy kislemez elkészítésére, amit Deseo dBalage Balázs segítségével sikerült megfejteni. Balázst amúgy ugyancsak a Kannibálok révén sikerült megismernem. Mivel a kislemez jó lett, megkaptam azt, amirol addig tényleg csak álmodtam: Felkérés egy nagylemez elkészítésére és egy öt éves lemezszerzodés. Az elso nagylemezt dBalage segítségével készítettem el és ha jellemeznem kéne akkor egy gyujtonek nevezném az addigi alkotásaimból, a többit pedig már mindenki ismeri… …De aki nem ismerné annak, íme egy rövid ismerteto: 1999-ben jelent meg a „Félre az útból” nevet viselo elso nagylemezem. A menetelést a „Nincs no, nincs sírás” kezdte, Ot követte a „Gyulafirátót”, majd a „Négy ütem” és végül a „Mákvirág”. Mindegyikükhöz egy-egy klip is kapcsolódott, amiket Antal Nimród rendezett. A lemezbol 50000db fogyott el, így nem csak Arany, de Platina lemez lett, és rengeteg Díjat hozott. Kétszeres Aranyzsiráf Díj, Kétszeres Z+Mánia Díj: legjobb szólista, valamint a közönségdíj, Bravo Otto Díj, és IM legjobb férfieloadó és egy „Veszprém Város Díszpolgára” kitüntetés, melyet a Gyulafirátót címu dal vívott ki. 2001-ben született meg a „Tovább is van, mondjam még?”, O volt a második nagylemez. Az elso szám a Visszaszámlálás volt, melynek Jancsó Miklós rendezett egy klipet és felkérést kaptam az „Utolsó vacsora az arabs szürkéhez” címu filmben való szereplésre. A „Tovább is van…” volt a második, majd az „Igaz vagy hamis” melyeknek ismét Antal Nimród készítette a videóját. A második lemez is sikeresnek bizonyult, hiszen nem csak hogy bearanyozódott, de az év legjobb nagylemeze díjat is megkapta a MAHASZ-tól. A két nagylemezt még egy Remixalbum követte „SBMX” név alatt, amely a kislemezeken fellelheto remixeket tartalmazta, majd kezdetét vette a „Nagy Hallgatózás Hadmuvelet”…