125919548

.. Hogyan érthetnél meg, hogyan szerezhetnél meg, hogyan szerethetnél meg? Hogyan szeghetnéd meg az elvárásaimat, mikor nincsenek? Csak pillanat képekben maradtok meg, mint a tincseken az első lecsorduló könnycsepp. Én bánom, nem szánom, mert a szánalom mi elsüllyeszt, a víz nem visz át a gáton. Én látom, hidd el, hogy szenvedsz, nekem is fáj ugyanúgy, mint neked. De én már rég más fele megyek, Isten veled! Az út túl hosszú, nekem rövidebb a táv, már rég tudom belül így ért utol a bosszúd. Látom a szemedben az arcomat most kedvtelen. Mikor hazudik a szám eléggé szemtelen. Így tituláltok ti, így figuráztok ki, ilyenek vagytok ti, így írtok ti, mert semmi nem bírtok ki. Csak birtokolni akartok, de a lélek nehéz, a végén mindannyian megszakadtok. Elakadtok, mert ismerni akartok, látjátok bennem, amit másban nem. Pedig nem vagyok az, minek hisztek, csak kárba megy az érzelem, mit felém pulzáltok. A megismerés felénél nem értetek, megriadtok, lepauzáltok. Megálltok, megbántott lélekként sajnálattal hagynátok el. Ha nektek ez kell, hát adjátok fel. Menjetek el, felejtsetek el. Az ember bonyolult, ha fáj úgy érzi felejteni kell. Változom én is, hidd el, lehet nem látod. Csak várod a változást és engem vádolsz, rám számolsz minden rosszat, de az élet nem egyszerű. Csak egy pillanatkép vagyok, egy ember, csak öt betű. Így hát lásd, amit kéne, te, én, és más. Nem vagyunk történetek, csak néhány apró vallomás. Hát gondolj rám egy szép napon mikor felnézel az égre, a nevemet majd ott hagyom. Én ez vagyok!